Hamvas Béla emlékezetére

Éveken keresztül volt, hogy elgondolkoztam és nem értettem miért történtek meg velem bizonyos helyzetek, események és jöttek létre bizonyos állapotok. Olyan kérdések kapcsán is, hogy egyáltalán miért is születtem én ide, Erdélybe, pontosabban Nagybányára, méghozzá magyarnak. Ahhoz, hogy bizonyos kérdéseimre, még ha legalább nagyon kis mértékben is választ kapjak, szükségem volt rengeteg időre, hogy rájöjjek feleletekre. Azzal kapcsolatosan viszont, hogy miért születtem épp magyarnak, kezd kialakulni egy halvány elképzelésem. Ugyanis az a tudás nélkül, amit megéreztem Hamvas Béla műveiből, szellemileg érezném magam sokkal szegényebbnek. Olyan egyedi tapasztalatot nyújt át nekem személyesen Hamvasnak a munkássága, amit bármilyen más kultúr-környezetben nem hiszem, hogy ennyire egyszerűen és tisztán megfogalmazva megtalálnám jelenleg. És amig egyáltalán más nyelvekre lenne forditva munkássága, és megfelelőképpen értékelve is, nagy valószinűség szerint valamikor csak a távol jövőben ismertem volna meg... Annak ellenére, hogy bármilyen más okom és célom lenne amiért ebbe a magyar kultúrkörbe, helyre születtem, állitom, hogy nem bánom, sőt részben értem és tudom is, hogy választásom ez volt, hogy magyarnak szülessek. Erre a tényre, hogy magyar ember vagyok büszke vagyok. Nem akarok mellveregtős nagymagyar lenni, egyszerűen csak büszke vagyok egy olyan kultúrára és népre ami nagyon értékes és a saját részemet képezzi mert belészülettem és általa növekedtem fel. Nem akarok H.B. imitálo, nagyrajongó sem lenni, őt istenként vagy megváltóként tekinteni, csak a megfelelő értékére rámutatni. Tudom nagyon jól, hogy saját sorsom van amit végig kell járjak, ez pedig különbözik H.B. életétől, sorsától, ennek ellenére számomra munkássága útmutatásnak maradnak meg, valahol mélyen, legbelül.

Ebben az életben ember vagyok.

De ez a földi életem múlandó.

Törvényszerű az, hogy mint miden ember ezen a Földön, elöbb vagy utóbb meghaljak.

Halálom pillanatában... levetem ezt az emberi életemet és nem fogok más maradni mint az ami/aki valójában voltam, vagyok és leszek.

(minden szellemnek van egy jelképe)