Sors

Fogadjak el mindent. Mindent ami történik és történt velem. Minden az én választásom.

Fáj sok minden, nem tetszik sok minden, és szenvedek emiatt. De minden az én döntésem volt. El kell fogadjam, EZ VAN. Másokat nem okolhatok és hibázhatok a saját helyzetemért, annak ellenére, hogy folyamatosan megszoktam tenni. Nem mások miatt szenvedek, hanem magam miatt. Az az érzésem van, hogy mások kötelesek szeretni engem, figyelmüket rám szentelniük és az élet meg kell adjon mindent amit kivánok, ha pedig ezt nem érzem és nem igy történik akkor szenvedek, megsértődök, haragszok és gyűlölök mindent és mindenkit. Senki/semmi sem tartozik nekem semmi kötelezettséggel amit másoktól el kellene várjak. Viszont én annál inkább saját magammal szemben, saját választásaimmal szemben. Nem hárithatom másra azt amit én döntöttem helytelenül és nem fordithatok hátat ennek. A kellemetlen vagy a kellemes választása az én kezemben van. De mindegyik csak az EGÉSZnek különböző minősége.

Ez nem egy könnyű választás az egomnak/agyamnak, de kezembe adja a szabad akaratomat.

Hamvas Béla emlékezetére

Éveken keresztül volt, hogy elgondolkoztam és nem értettem miért történtek meg velem bizonyos helyzetek, események és jöttek létre bizonyos állapotok. Olyan kérdések kapcsán is, hogy egyáltalán miért is születtem én ide, Erdélybe, pontosabban Nagybányára, méghozzá magyarnak. Ahhoz, hogy bizonyos kérdéseimre, még ha legalább nagyon kis mértékben is választ kapjak, szükségem volt rengeteg időre, hogy rájöjjek feleletekre. Azzal kapcsolatosan viszont, hogy miért születtem épp magyarnak, kezd kialakulni egy halvány elképzelésem. Ugyanis az a tudás nélkül, amit megéreztem Hamvas Béla műveiből, szellemileg érezném magam sokkal szegényebbnek. Olyan egyedi tapasztalatot nyújt át nekem személyesen Hamvasnak a munkássága, amit bármilyen más kultúr-környezetben nem hiszem, hogy ennyire egyszerűen és tisztán megfogalmazva megtalálnám jelenleg. És amig egyáltalán más nyelvekre lenne forditva munkássága, és megfelelőképpen értékelve is, nagy valószinűség szerint valamikor csak a távol jövőben ismertem volna meg... Annak ellenére, hogy bármilyen más okom és célom lenne amiért ebbe a magyar kultúrkörbe, helyre születtem, állitom, hogy nem bánom, sőt részben értem és tudom is, hogy választásom ez volt, hogy magyarnak szülessek. Erre a tényre, hogy magyar ember vagyok büszke vagyok. Nem akarok mellveregtős nagymagyar lenni, egyszerűen csak büszke vagyok egy olyan kultúrára és népre ami nagyon értékes és a saját részemet képezzi mert belészülettem és általa növekedtem fel. Nem akarok H.B. imitálo, nagyrajongó sem lenni, őt istenként vagy megváltóként tekinteni, csak a megfelelő értékére rámutatni. Tudom nagyon jól, hogy saját sorsom van amit végig kell járjak, ez pedig különbözik H.B. életétől, sorsától, ennek ellenére számomra munkássága útmutatásnak maradnak meg, valahol mélyen, legbelül.