Fáj sok minden, nem tetszik sok minden, és szenvedek emiatt. De minden az én döntésem volt. El kell fogadjam, EZ VAN. Másokat nem okolhatok és hibázhatok a saját helyzetemért, annak ellenére, hogy folyamatosan megszoktam tenni. Nem mások miatt szenvedek, hanem magam miatt. Az az érzésem van, hogy mások kötelesek szeretni engem, figyelmüket rám szentelniük és az élet meg kell adjon mindent amit kivánok, ha pedig ezt nem érzem és nem igy történik akkor szenvedek, megsértődök, haragszok és gyűlölök mindent és mindenkit. Senki/semmi sem tartozik nekem semmi kötelezettséggel amit másoktól el kellene várjak. Viszont én annál inkább saját magammal szemben, saját választásaimmal szemben. Nem hárithatom másra azt amit én döntöttem helytelenül és nem fordithatok hátat ennek. A kellemetlen vagy a kellemes választása az én kezemben van. De mindegyik csak az EGÉSZnek különböző minősége.
Ez nem egy könnyű választás az egomnak/agyamnak, de kezembe adja a szabad akaratomat.
