Nagyon rég olvastam egyszer egy történetett...
Egy ember, egyszer megtudott egy hatalmas nagy titkot amit senkinek sem mondhatott el. Egy ideig el is tudta viselni, hogy ne mondja el senkinek de mégis nagyon kinozta a vágy és a kisértés, hogy elmondja valakinek. Ezért, hogy elmondja a titkot de mégse tudja meg senki, ásott egy gödrött a földben és oda súgta meg a titkot... Most már megnyugodott, hogy el is mondta a titkot és mégsem tudja meg soha senki. De a gödörből kinőtt egy nád... A nád pedig elmondta a titkot a szélnek. A szél pedig elmondta az egész világnak a titkott...
Talán én is arra használom fel ezt a bloggot mint a történet szereplője, hogy ások egy eldugott gödrött és belésugom a titkokat, reményeimet, érzelmeimet, fájdalmaimat, hitemet, vagy azokat a dolgokat amiket másoknak nem mondhatok el vagy egyszerűen nem mondok el, a panaszaimat... hm... panaszblog... valahova vagy valakinek el kell mondja a panaszait az ember mégha nem is föltétlenül hallgatja meg valaki. Itt legalább senki sem köteles arra, hogy elolvassa a gondolataimat, ugymond, hogy meghallgasson, ha nem tetszik valakinek akkor mehet tovább és nem fárasztom le fölöslegesen az embereket. Talán... :D Ki tudja milyen nád növekszik a gödörből és milyen szél fúj... Ki tudja?
