Miért értékes az ember?...

Messzenger besszélgetés:

"Útmutató": jaj mondjak egy érdekes esetet:))
Én: na :D
Ú: ma ülök a budin :">
Ú: és rájöttem arra
Ú: :))
Ú: hogy mi emberek
Ú: amilyen szinesek vagyunk(bejülről, nem börszinre gondolok) annyira értekesek es érdekesek és szeretnivalók :D  
É: ezt a belső szinességet az auránk kivetiti szineiben ugye? 
Ú: nem:)  
Ú: magyarazzam el 
Ú: mert nem kérdeznél rá hogy: akkor hogyan vagy, mi fán terem stb:P 
É: :)) 
É: hát... most addig sikerült eljutnom hogy magamban beláttam h nem értem...:D 
É: na de akkor?... 
Ú: csak egyszerűen hasonlitsad össze az embert az álattal:)  
Ú: az emberben több a szinesség, változatosság, több a Személység(ez jobban segit) 
Ú: az állat nagyon primitiv;) 
É: igen, ezt ertem 
Ú: ezért éreztem én azt az erős szeretetet az ember iránt akkor abban a pillanatban 
É: értem :)  
Ú: de mit tudnál hozzáfűzni?:) 
Ú: kicsit gondolkozzál, kiváncsi vagyok mit hozol ki ebből az egyszerű kis témából:) 
É: rendben lassuk....:) 
É: probáljak valami egyszerű kérdeseket feltenni magamnak...., akár te is segithetsz:) 
É: miért értékes az ember?:) 
Ú: miért?:) 
É: eleve azért mert létezik.... 
É: létezésével magaban hordja a lehető legnagyobb lehetőségeket.... 
É: és minnél inkább ezeket a lehetőségeket kibontakoztatja magábol annál értékesebb... 
É: közel áll az "isteni szikrához" 
É: :) 
É: ezeket mind tudod...:) de nem baj, legalább emlékeztetem magam... 
Ú: =d> 
Ú: nahááát:) 
Ú: olvasd csak végig milyen vállaszt irtal;) 
Ú: csak olvasd vegig 
É: várjál... olvasom 3djára is... 
É: :) 
É: értem:)  
Ú: ez a te éned 
Ú: látod-e hogy minden benned van 
Ú: sajat magadnak hanyszor kell még ezt bebizonyitsad hogy rájőjjél hmm?:P  
Ú: olyan vállaszt irtál 
Ú: érted hogy még én is el kelelt olvassam 2x hogy érezzem át és örüljek neked:) 
É: én mondtam ezeket... s őszintén képtelen vagyok megérteni azt amit mondtam teljes mélységében 
Ú: mert a szivedből jön 
Ú: a racionális agyal ezt nem fogod megérteni soha 
Ú: csak a sziveddel ;) 
Ú: persze szived már mind tudja;)

amig nem állunk meztelenul egymás előtt, minden félelmeinktől, ravaszságunktól, szenvedélyeinktől, rögészméinktől, démonainktól,, masykjainktól, monomániáinktól teljesen mentesen és meztelenül addig nem tudjuk megismerni valojában egymást és minden amit egymásfelé nem igy mutatunk az csak hazugság...

Történet

Történt egyszer, hogy Isten egyszer elhatározta, hogy el akar bújni az egész emberiség elől. Ezért elment a világ legbölcsebb emberéhez és megkérdezte: 

- Hova bújjak el, hogy senki se találjon meg?

-Az emberek szívébe. Ott senki sem fog keresni.

Az érem másik oldala

Amit a "Magány" című bejegyzésemben írtam az csak az érem egyik oldala. Pár hétel ezelőt arról amiről beszéltem szinte teljesen megszűnt, átváltozott, a  saját lelki világomban... környezetem ugyan olyan maradt. Van egy lány, akibe akár szerelmes is lehetnék... ennek a gondolat hatására pedig éreztem hirtelen melegséggel, örömmel, szerelemmel telítődök... Éreztem, hogy nem vagyok magányos, van valaki akibe szerelmes tudnék lenni és aki melett eltudom képzelni az életemet. Vagy legalábis lenne...

Hiú remény... elérhetetlen csalóka...

Nem tudom mit tegyek... Két válsztásom van: Az egyik a könnyebbik, hogy hagyom az egészet a francba és nem foglalkozok azzal a bizonyos lánnyal, s közben maradok az élettelen magányosságomban. Vagy... megpróbálom megtenni a legjobbat amit tehetek és megvan az esélye, hogy egy nagyon értékes kapcsolat alakuljon ki. Csak ott van a másik dolog, hogy hogyan tudnám rávenni másikat, hogy a hülye elképzeléseit és meggyőződéseit megváltoztassa. Asszonndja, hogy: "partnerek s jóhaverok vagyunk" emiatt nem lehet több köztünk... Lófaszt, magyarán megmondva. Ilyensmi engem nem érdekel, nem akadály számomra ahhoz, hogy egy párkapcsolatom kialakuljon valakivel, hogy szerelmes legyek valakibe. Megtudom érteni másnak a más gondolkozását, azt, hogy miért olyan amilyen esetleg. De azt nem tudom megérteni, hogy eleve kizár minden esélyt számomra... Nemtudom.... De mindenképp nagyon elszomorító dolog. S most ilyenkor vagy azt gondolom, hogy a lánnyal és a világgal van baj vagy mindenkép velem van valami baj... NEMTOM... Tény az, hogy nem vagyok a nők ideál férfija, nem is törekszem, megpróbálok inkább saját magam lenni... de azért gondolom a legutolsó, legpocsékabb férfi sem vagyok...

Reménytelen szerelmekből elegem van, sikertelen próbálkozásokból, elutasításokból, magányból... Az az érzésem van, mintha magányosságra lennék ítélve.

...ember vagy, létedhez kell a másik ember. 
(Vekerdy Tamás)

Nevetséges

Nevetséges dolog, hogy milyen komolyan veszem saját magam, az életemet és hülyeségeimet....  :)))))))))))))

Nem vagyok különb senkinél sem, és senki sem különb nálam, egy nagyon kevés kivétellel. Én is elvagyok a saját önző hülyeségeimmel, monomániámmal. Másokkal párhuzamos életett élék, és mégha a másiktól egy fél méterre is vagyok valójában ezer kilóméterek és évezredek választanak el, mert elvagyunk a saját nevetséges monomániánkkal amit méghozzá halál komolyan is veszünk.... Nevetséges és szánalmas is vagyok:)

Magány

Hónapok óta van egy kínzó, kellemetlen, szomorú érzésem, amitől úgy érzem életem teljesen sivár tud lenni.

Valami olyan hasonlatot tudok elképzelni, hogy adott a mi Földünk, a teljes lehetőségekkel, hogy egy virágzó, zőld és életteli bolygó legyen, tele mindenféle növényekkel és állatokkal, hogy akár egy földi paradicsom legyen. És mégis helyette üres, élettelen, sivár, kietlen sivatagok vannak.Nagyjából ez az érzésem van a jelenlegi életemmel kapcsolatosan pár hónapja. 

Magányosnak érzem magam. Nincs egy lány akit nem csak szeretnék de szerelmes is lennék belé, aki élettársam lenne, és aki ugyanezeket az érkéseket viszonozná és aki megbecsülne és értékelne mint egy férfit. Ez a hiányérzet pedig szomorúvá, boldogtalanná, üressé tesz és erőtlenné... És még más érzéseket is felébreszt bennem, félelmetes érzéseket is, dühöt, haragot és vágyat arra, hogy romboljak, törjek-zúzzak... De ezek az érzések inkább csak azért vannak mert fájdalmas ez a magány, amilyen fájdalomtól egy vadállat dühöngeni és megvadulni tudd.

Sokszor akkor jut eszembe ez az érzés amikor megállok egy pillanatra a szokásos, hétköznapi teendőimből és nincs semmi dolgom amit meg kell csináljak. És ilyenkor érzem, hogy van valami ami talán hiányzik, ilyenkor törekszik elő ez az érzés, és nem tudom mit kezdjek vele. Sokszor megszokásom miatt azt csinálom, hogy elfoglalom magam valami szorakoztató dologgal vagy tovább hajtom magam valami teendőkkel ahhoz, hogy elhalgattasam és eltereljem a figyelmemet erről az érzésről. Ideig óráig sikerül is, amig újból nem lesz amit csináljak és akkor megint szembe kell nézzek magammal.

Titok...

Nagyon rég olvastam egyszer egy történetett...

Egy ember, egyszer megtudott egy hatalmas nagy titkot amit senkinek sem mondhatott el. Egy ideig el is tudta viselni, hogy ne mondja el senkinek de mégis nagyon kinozta a vágy és a kisértés, hogy elmondja valakinek. Ezért, hogy elmondja a titkot de mégse tudja meg senki, ásott egy gödrött a földben és oda súgta meg a titkot... Most már megnyugodott, hogy el is mondta a titkot és mégsem tudja meg soha senki. De a gödörből kinőtt egy nád... A nád pedig elmondta a titkot a szélnek. A szél pedig elmondta az egész világnak a titkott...

Talán én is arra használom fel ezt a bloggot mint a történet szereplője, hogy ások egy eldugott gödrött és belésugom  a titkokat,  reményeimet, érzelmeimet, fájdalmaimat, hitemet, vagy azokat a dolgokat amiket másoknak nem mondhatok el vagy egyszerűen nem mondok el, a panaszaimat... hm... panaszblog... valahova vagy valakinek el kell mondja a panaszait az ember mégha nem is föltétlenül hallgatja meg valaki. Itt legalább senki sem köteles arra, hogy elolvassa a gondolataimat, ugymond, hogy meghallgasson, ha nem tetszik valakinek akkor mehet tovább és nem fárasztom le fölöslegesen az embereket. Talán... :D Ki tudja milyen nád növekszik a gödörből és milyen szél fúj... Ki tudja?

Unalom

Be kell lássam, hogy sokszor szükségem van a másikra, hogy elfeledtesse velem, hogy mennyire unom magam néha, hogy megfeledkeztessen saját magamról. Mert legelső sorban amikor unatkozok akkor saját magamat unom, saját magammal nem tudom mit kezdjek amikor unom magam.:)

Magamban

Tarthatatlan nyugalomban
Izzó képek élednek.
Vágyakból és sóvárgásokól
Fakadó nyugtalanság.
Hajtom magam... hajtom...

Sóvárgok, de én sem tudom mire,
Vágyódok, de még nem tudom mire.
Sóvárgásom elzsibbaszt,
Vágyódásom feléleszt.
Hajtom magam... hajtom...

Saját világomat velük alakitom,
Saját magamat velük alakitom.
Felhevülök és megrémülök.
És tovább sóvárgok és tovább vágyódok...
Hajtom magam... hajtom...

Az irás fontosságáról

Elsősorban magamnak akarom letisztáni, hogy az irás, bármilyen alakban, napló, tanulmányok irása, szépirodalmi próbálkozások milyen fontos hatással lehetnek rám nézve.
Kezdem azzal, hogy az irás az egy önmegismerési módszer is lehet, sáját magunk megismerését segitheti elő. Abban az esetben pedig, amikor valamit egy tanulmány vagy szépirodalmi mű alakjában próbálunk megismerni, feltárni és közben törekszünk, hogy mások számára, az olvasók számára is érthető legyen, akkor az irás visszahat ránk olyan módon, hogy sokkal jobban értjük meg azt amivel foglalkozunk az irás folyamatában. Az anyaggal való foglalkozás, dolgozás visszahat a szellemre. Az irás segitségével szembesithetjük magunkat problémáinkkal, árnyék-énnünkel, főleg naplózással, aminek a haszna, hogy tudatosabbak leszünk a különböző hibáinkról, problémáink valós helyzetéről. Ebben a helyzetben sokkal könnyebb megoldást találnunk problémáinkra és úgy cselekednünk, hogy a problémákat minnél jobban megoldjuk, és magát a megoldási folyamatot is ellenörizhetjük és rájöhetünk könnyebben ha hibázunk valahol.
Na de, egy másik nagyon fontos dolog az, hogy az irás által a gyakorlatot és elméletet lehet egyeztetni. Vagyis az élet-elképzelésünket, világnézetünket a hétköznapi valósággal egyeztethetjük. Abban az esetben ha figyelembe veszük a saját, reális, jelenlegi helyzetünket és elfogadjuk azt úgy ahogy van és nem kezdünk el különböző fantazmagorákat, elméleteket, fantáziálásokat kitalálni az életről és magunkról és azokhoz igazodva élni, amelyek nem felelnek meg a valóságnak és annak amit a hétköznapi életben végzünk, akor épp az ilyensmit lehet megakadályozni az öszinte, belátó, önkritikával rendelkező irással, ezeknek a hamis elméleteknek, fantazmagoráknak a leleplezését. Például hiába tartjuk magunkat öszinte, becsületes és jó embernek mások elött ha mások háta mögött titokban, de elég ha még csak gondolatunkban is, magunkban, áskálodunk ellenük és folyton arról spekulálunk, hogy hogyan használjunk ki valakit minnél jobban valamilyen cél érdekében, bármi legyen maga az a cél is. Az irás, főleg napló irással legalább beláthatom azt, hogy olyan személy vagyok, hogy mások ellen, háta mögött hajlamos vagyok áskálodni és akkor már a külvilág felé sem fogok úgy viszonyulni, hogy én milyen becsületes, ártatlan ember vagyok meg mittudom én, hanem balátom, hogy ilyen vagyok és akkor eldönthetem már, hogy tovább ugyanúgy fogok viselkedni másokkal szemben vagy megváltozok. Ez csak egy lehetséges példa. Másik lehetséges példa, hogy valaki egy nagyon is elbűvölő élméletbe, rögeszmébe éli bele magát és annak akarja szentelni ugymond az életét, de közben az életének más területeit, egészségét, párkapcsolatát, családját, anyagi megélhetőségét teljesen elhanyagolja és tönkreteszi azokat, közben áltatja magát, hogy milyen nemes cél érdekében és milyen helyesen él, pedig a környezetéhez való tényleges viszonya és cselekedetei éppenséggel épp az ellenkezőjét bizonyitják és ahelyett, hogy annak a bizonyos személynek a cselekedetei épitő jellegűek lennének éppenséggel rombolóakká válnak. Ilyen nagyon szélsőséges példa például a nácizmus, a felsőbbrendű faj elméletével és tömeges gyilkosságaivalval és háborúzásával. Másik nagyon szélsőséges példa ugyancsak a történelemből a kommunizmus az ideológiájával, amely személykultuszokba, terrorba, szellemi elnyomásba torkolt. De ezek már nagyon szélsőséges példák. A lényeg azonban az, hogy az ember észrevegye magát, hogy a cselekedetei nem egyeznek meg az elképzeléseivel és akkor leüljön, kutassa ki az okát és változtasson rajta, egyeztesse azt ami saját magában van, a gondolatait, elképzeléseit a valósággal és saját cselekedeteivel.
Az irás az Ikrek napjegy hatáskörébe tartozik. Ennek megfelelően eredeti célja a föld, az anyag és az ég, szellem közötti kapcsolat, valódi információcsere és kommunikáció lértehozása. Igy létrejön az anyag és a szellem közötti összeköttetés, maga a teremtő és teremtmény közötti öszzeköttetés is. Feladata a szellemvilágból érkező információt továbitani az anyagi, hétköznapi világba, (lásd a különféle szent irásokat, kinyilatkoztatásokat) és forditva az anyagi, hétköznapi világban történő folyamatok információival ellenőrizni a szellemvilágból jövő információk helyességét.